Özvegy Kovácsnénak hívtam magamban első perctől fogva, ahogy megpillantottam...Már nem tudom, hogy keveredtünk oda, az ismeretlen, második világháborúban elesett katona emlékművének avatására a barátnőmmel; két, még viszonylag fiatal felnőtt, akik úgy vihorásztunk az orrunkig…