Életemben egyszer voltam ott.

Fiatalok voltunk, és egy angol vendég diákkal besétáltunk, keresztül a termen, és én bámultam a pompát. Egy pincér, már nem emlékszem milyen hangsúllyal(vajon készségeskedő volt, vagy látta, hogy csak két csóró gyerek?) megkérdezte, hogy segíthet-e.

"No"-válaszolta az angol srác könnyedén, szinte hányavetin, miközben én szorongva ámultam ezen a stíluson, "only tourism".

Azóta se voltam bévül, és, ha ő nincs ott, akkor se mertem volna.

Hungáriának hívták akkoriban, nem New Yorknak...

A kávéházat.

New York  egyre messzebb kerül tőlem.

Mind a kettő.