Gusztika 23 éves.
Azt hiszem, hogy ez egy ékszerteknősnél már egy igazán tekintélyes kor. 
Luca lányom kapta őt az ötödik születésnapjára. Akkoriban, mint pici lány, naphosszat bírta csodálni, ahogy úszkált az akváriumban, és boldogan jelentette, hogy Gusztika rámosolygott. Aki látott már szemből ékszerteknőst, az tudja, miről is van szó.
Többen mondták már az elmúlt 23 évben, miért nem vágom ki ezt a buta, büdös, harapós dögöt - dehát az ember nem dobja ki azt, aki rámosolygott a gyerekére, nem igaz?
Nem sokkal azután, hogy hozzánk került, Gusztikát elkapta az ékszerteknősök jellegzetes betegsége, a páncélpuhulás. El is vittük az állatkórházba. Egy kis csészikébe tettem, hogy össze ne nyomjuk az úton véletlenül. Olyan picike volt, hogy belefért egy mokkáscsészébe, volt vagy egy tízforintosnyi.
A csészét beletettem a télikabátom belső zsebébe, ami a pénztárcámnak lett kialakítva, zsebtolvajok ellen. Nem mintha attól tartottunk volna, hogy Gusztikát ellopják, azzal együtt, hogy számunkra  értékes darab volt, mégis leginkább attól féltünk, nem elég a meglévő baja, még meg is fázik.
Hosszú sort kellett végigülnünk a rendelőben, míg bekerültünk.
Előttünk leginkább cicák, nyulak, hörcsögök, és persze számtalan féle-fajta kutya jött gyógyulásért a fiatal dokihoz.
Amikor, magam előtt tolva Lucát, beléptünk a rendelőbe, a doki nézett mögénk, hol a jószág, merthogy eddig csupa méretes, szőrös négylábút kezelt.
Mutatom, itt, a gyerek két apró markában. Úgy szorongatta izgatottan a csészét, mintha forró kakaó lett volna benne, és ő a két kezecskéjét melengette volna az oldalán.
Egy kigyúrt állatápoló kicsippentette Gusztikát az utazó-hintajából,  letette egy hatalmas vizsgálóasztalra, aminek a közepén szinte csak nagyítóval lehetett megtalálni, úgy elveszett.
Luca a pisze orránál fennakadva az asztal szélén, lesett, mi lesz most. Hát az lett, hogy Gusztika behúzta fülit-farkát, a doki meg szerencsétlenkedett, hogy most mit csináljon. Körbe-körbe járta az asztalt, hogy kiderítse, hogy férhetne jobban hozzá a jószághoz, de kiderült, hogy Gusztika kerek, és minden oldalról ugyanúgy néz ki.
Reménytelenül zárt rendszer, és nem is óhajt kibontakozni.
Egy német vendég orvostan-hallgató lány a lábát szorosan keresztbezárva, hogy be ne pisiljen a röhögéstől, beguggolt egy sarokba, és ott fetrengett.
A gyerek tágra nyílt szemmel lesett, mert nem értette, mi történik, én szintén fulladoztam, a doki már majdnem sírt, részben a tehetetlenségtől, részben a nevetéstől.
A markos ápoló viszont, megelégelte a dolgot, és  egy csipesszel kihúzta Guszti lábát a páncélból a doki fejhangon való gajdolásától kísérve, hogy: "neeee!!! ez fáááááj neki!!!!!"

Erre, persze, már zokogtunk a röhögéstől.

A történet jó véget ért.
A teknős  megkapta az injekciót, mi pedig, ingyen megúsztuk a kalandot, mivel szereztünk egy jó mulatságot a kórháziaknak.
Mint említettem, Gusztika 23 éves, tehát meggyógyult. Még a kezelést magát is túlélte!
Ma már akkora, mint egy levesestányér.