A kislány sovány, seszín hajú kis béka. Az olcsó, kis, kockás flanel ruha szépen tisztára
mosva-vasalva, a térdzoknija örökké lecsúszik a pipaszár lábain. Cérnavékony copfjaiban
hervadt , fakó rózsaszín selyemszalag.
Magányos gyerek, sokat olvas, meséket, gyerekkönyveket, amiket a könyvtárból hurcol haza.
Szeret festményekkel teli albumokat nézegetni.
Üldögél a korai sötétedésben, várja haza az anyját, aki nem szereti, ha kimegy a
játszótérre, vagy átmegy más környékbeli gyerekhez, félti, mert nem túl jó környéken laknak,
még valami rosszat tanul, vagy baj éri, ha az utcán csavarog.
Az anyja egyedül neveli, özvegyasszony, aki nagyon ügyel arra, hogy a tisztességén csorba ne
essen . Nagyon fontos neki, hogy ne súgjanak össze a háta mögött. Igaz ő se áll le
pletykálni mással, csak keményen viseli sorsát, küzd, hogy a gyereknek mindene meglegyen.
Elsős volt a kislány, amikor beíratta hittanra. Ott csak nem tanul rosszat, gyerekek között
van, talán tetszik is majd neki. Nem sokat jártak templomba, hívő volt ugyan az asszony a
maga módján, de nem ért rá a templomban üldögélni.
A hittan csütörtök délután volt, a templomban, mert akkoriban az iskola falai között nem
tűrték. Így hát, a csivitelő kislányok egy csoportban mentek át a közeli lányiskolából, már
, akinek a szülei ezt kérték.

Végig ülték a keskeny, kényelmetlen templomi padot, mint a kis szürke verebek a
villanydrótot.Magas volt nekik, így hát szorgosan kalimpáltak a térdzoknis, vagy harmonikás
cérnaharisnyás lábacskáikkal,és ez meglehetősen idegesítette a papot.
A tisztelendő bácsit, aki egy fiatal, csúnya fiú volt, kicsit kétségbe is volt esve, hogy
milyen nehéz feladatot rótt rá az Isten, picit félt is a sok fickándozó, sutyorgó, zsizsegő
gyerektől. Csak elszántan elmondta a tudnivalókat, és zsolozsmázva tanította az imákat, aztán menekült előlük.  

A kislány szeretett hittanra járni, várta a csütörtököket. Érdekesek voltak a történetek, a lányokkal jó volt sutyorogni. Kellemes volt a tömjén illatát szimatolni, az üvegablakokat, a színes szobrokat csodálni, nézni, amikor  a ferdén beeső szivárványszínű fényben gyémántosan táncoltak a porszemek. A Tisztelendő bácsi mesélt,  és ez érdekes volt. Hittan után a lányokkal bújócskáztak a templomkertben, mielőtt az iskolából értük jött a pedellus bácsi. 

A kislánynak, a legjobban az Üdvöz légy Mária tetszett, abból is az ,hogy "méhednek gyümölcse", és maga előtt látta a képet, egy barokk csendéletet, magas talpon álló kehelyszerű gyümölcstartót, az éretten buggyanó barackokat és leomló szőlőket, körülöttük rajzó, döngicsélő méhecskékkel. Mint az albumokban.

 Elábrándozott, amikor újra figyelni kezdett, akkor már a bűnöknél tartottak, és egy fali táblán magyarázta a pap, hogy mik a bűnök. Rendben, érthető, a lopás, a hazugság, verekedés, ilyesmi, de volt egy kettő , amit nem értett, amit nem is magyaráztak el.

A falánkságot egy befőttes üveggel ábrázolták. A kislányba, aki rossz evő volt, alig tudott
az anyja belediktálni egy kanál lekvárt, vagy eltett gyümölcsöt, ő inkább dicséretet kapott,
ha ilyesmit evett, nem szidást.

A hittanon lassan készülnek az első áldozásra, előtte az első gyónásra, ami nagyon
izgalmasnak ígérkezett.

Május van, a kislányok fürtökben csoportosulnak a templomkertben, és suttogva tárgyalják, hogy mit fognak
majd a gyóntatószék magányában mondani. Ja, hogy ezt nem kéne, az eszükbe se jut,
Te, mit mondasz , kérdezgetik egymástól, mert mind jó kislányok, nem csinálnak semmi olyat,
amit rosszaságnak értékelnének. Aztán kitalálják, hogy majd bevallanak egynémely
hazugságokat, na, jó legyen a falánkság, verekedés, csúnyát mondás...Nehogy a Tisztelendő
bácsi szomorú legyen, hogy nem tanította meg nekik rendesen a hittant

Amikor a kis copfos kerül sorra, nagyon ki akar tenni magáért. Jó tanuló, fontos neki, hogy lássa a tisztelendő bácsi, hogy ő figyelt, hogy ő tud!

Letérdel, és bátran kivágja: paráználkodtam!

A papban benne reked az unottan , minden bűn bevallása után automatikusan feltett kérdés:

-Hányszor...?