- Mindent elrontottam, mindent - zokogta Sárika néni a betegágyán fekve, az öccse kezét fogva. - Szegény kicsi fiam, tönkretettem az életét.

De, hát az ő életét is tönkretette, a józan eszét összezavarta a háború, az üldöztetés. Csoda, hogy ép ésszel egyáltalán kibírta,  legyünk is kíméletesek az ő cselekedeteinek megítélésében.
„Kicsi fia” már  közel volt a negyvenhez, és kétgyerekes családapaként valóban nem volt felhőtlen az élete. Nem volt az, mert a házassága, és ezt már a megkötése pillanatában lehetett tudni, hogy így lesz, sohase volt boldog.

Pedig, az anyja kívánsága szerint egy rendes zsidó lányt vett el, aki két szép gyerekkel ajándékozta meg, de úgy éltek egymás mellett, hogy nem érdekelte az egyik a másikát.

A feleség nem volt elégedetlen, a mélynyomorból került egy tehetős családba, ahol nem számított a pénz, költekezhetett, szép házban lakhatott, saját autóval furikázott, nem törődött vele, hogy a férje hol, merre, kivel…

A férfi vállalkozó volt, remekül ment az üzlet, amit az apjától örökölt. Már a szülei is jómódban éltek, és az édesanyja, Sárika néni, is két kézzel szórta pénzt. Kedvenc időtöltése a piaci vásárlás volt, annyi ennivalót hordott össze egy-egy hétvégén, hogy a háromtagú család képtelen volt megenni. A maradék ment az öccse családjának.

Az öccse gój asszonyt vett el, de hát ebbe nem szólhatott bele. Nem is lett volna semmi baj vele, csinos, dolgos asszony volt, kitűnően főzött, és amikor átjöttek, Sárika megfeledkezett róla, hogy a sógornője nem is zsidó asszony, remekül érezték magukat együtt, csak amikor elmentek, akkor támadt valamiféle lelkiismeretefurdalása a vallásával szemben, és ócsárolta a sógornőjét a háta mögött, még a gyomrából is kiátkozta a nekik ajándékozott falatokat. El is marta maga mellől hamarost, amint annak a fülébe jutottak a szidalmak.

Bezzeg, ellentétben az öccséével, a fia életébe alaposan beleavatkozott!

Nem és nem, nem vehet el keresztény lányt, hiába kedves, szép, okos, (a fiával ellentétben érettségizett), nem utolsó sorban erkölcsös kislány, punktum, nem zsidó, és ez kizáró tényező a házassághoz!!!

A fia akkor megpróbált öngyilkos lenni. Kórházban is volt, de erről kevés szivárgott ki, még a családon belül is...

Aztán a fiú megházasodott, elvett egy nem kevésbé rendes, zsidó leányt, a nagy különbség azonban az volt, hogy ebbe a lányba nem volt őrülten szerelmes, sőt, leginkább sehogy se.

Sárika néni ezt bánta meg a halálos ágyán.

Aztán, hogy a történet bájosan ellentmondásos legyen, az első unoka az akkoriban nagyon, de nagyon divatosnak számító Krisztina nevet kapta…